Fekvése:
A bihari síkságon, a Berettyó és a Sebes-Körös folyók találkozásánál fekszik. A legközelebbi város Szeghalom. Közúton elérhető a 47-es főúton.
A 19. századig erősen vizenyős, mocsaras terület volt, az akkori folyószabályozások óta jelentős a környék mezőgazdasága.
Története:
Csökmő és környéke már ősidők óta lakott helynek számított, amit az itt talált nagyszámú, különböző korokból származó lelet is bizonyít. A község határán vonul át az Csörsz árka Ördögárok is.
* Első írásos említése a [[Váradi Regestrum]]ból [[1219]]-ből származik ''Chytmeu'' néven.
* 1332-től egyházas hely.
* A török hódoltság idején elnéptelenedett, csak a 18. században kezdett újra benépesülni.
* 1704-ben a rácok dúlták fel a települést.
* Az 1950-es megyerendezés 1950-es közigazgatási átszervezésig Bihar vármegye|Bihar vármegyéhez tartozott.
Népcsoportok:
2001-ben a település lakosságának 96%-a Magyarok, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Történt úgy 1770 körül, hogy egy békési csaló, tudományos nevezetes Csuba Ferke már sokszor került börtönbe "varázslásért". Hogy bosszút álljon az őt letartóztatókon, cselt eszelt ki. Elhitette velük, hogy meg tudja szerezni a csökmői sárkány kincsét 500 forintért. A falu emberei kimentek vele a domboldalra, ahol előtte gondosan elrejtett köveket és csontokat. Mondta nekik először el kell pusztítani a sárkányt, aztán övék a kincs. Megmutatta nekik a kötelet amit húzniuk kell - a másik végét a dombon lévő fák tetejére kötötte, és vödröket aggatott az ágakra hogy "bömböljön" a sárkány. Amikor már nagy munkában voltak megszólalt: "Úgy húzzák azt a kötelet, hogy aki más ember feleségével hált az vigyázzon mert azt felfalja a sárkány, annk jó lesz innen elkotródni míg nem késő!". Az emberek futásnak eredtek, Csuba Ferke pedig a pénzzel együtt eltűnt, többé sosem látták. Bottal üthették a nyomát. Utána évtizedekig bicskát rántottak a csökmőiek ha "sárkányhúzónak" hívták őket.
Csökmő Hajdú-Bihar megye déli részén, Debrecent és Békéscsabát összekötő 47-es főútvonal mellett a Sárréten terül el. A község már ősidők óta lakott hely, ezt több ősi tárgy is bizonyítja.